Egyszer volt, hol nem volt, valahol a Bakony csücskében élt egy legény. Jóravaló, jámbor fajta, ám egy napon gondolt egyet, s mégis elutazott Európa szélére, hogy szamárháton aztán visszajöjjön onnan. (Mondjuk, nem egyedül tette mindezt, de az egy másik történet...) Attól kezdve elválaszthatatlan lett a szamarától. Teltek-múltak az évek, a legény talált magának feleséget, született két fiúcskájuk. Boldogan éldegéltek, s a hosszú téli, és a csillagos nyári estéken terveket szőttek.
József (merthogy így hívták), s cimborája, Zoltán azt eszelték ki, hogy ha már van egy szamár, hát legyen még egy és még egy. S mivel mindketten szeretnek barangolni, hát menjenek velük a csacsik is. Mivel Zoltánnak két leánya van, a népes csapat, ha felkerekedik, oda már egy szekér is kell. Hát így esett, hogy amikor József nem kemencét épített, Zoltán pedig nem földet mért, ha tehették, rótták a Bakony ösvényeit, s remekül szórakoztak. Mások is kedvet kaptak hozzá, hisz a szamár mindenki arcára mosolyt csalt. A vidámság pedig jó dolog. Így volt, mese volt, s ez igaz is volt.
Ha nem hiszi, járjon utána.